1. I.Bevezető
   

2. II.Az írás ősformája: a mágikus kép
   

3. III.A grafológiáról röviden
   

4. IV.A gyermekrajzok és pszichológiai elemzésük
   

5. V.A gyermek és a rajz
   

Rajz- és írástevékenységek a különböző életkorokban

A gyermekrajzok elemzési szempontjai

6. VI.A színek filozófiája, fizikája, pszichológiája, és szimbolikája
   

A színek alapvető dimenziói: árnyalat, világosság, telítettség

Milyen színek tetszenek az embereknek?

A színek szimbolikája

7. VII.A formák pszichológiája
   

Általános szimbólumok

8. VIII.A tér és idő néhány archetipikus és pszichológiai vonatkozása
   

Archetipikus térszimbolika

Térszimbolika a grafológiában

A tér alapvető vízszintes aszimmetriája

Vízszintes aszimmetria vonalaknál és egyszerű mozgásnál

Vízszintes aszimmetria az emberi arcon

A mozgásos tér alapvető függőleges aszimmetriája

Gravitációhipotézis

Testséma-hipotézis

Projektív értelmezés

A közép és a szélek, valamint a sarok pszichológiai jelentése

Mandala és centralizálás

A sarok

9. IX.A ritmus
   

10. X.Kronobiológiai pszichogenetika: A Harmadik szülő
    

A kronobiológiai pszichogenetika és az idegrendszer kapcsolata

A fizikai temperamentumok

Az érzelmi típológia:

A szellemi típológia:

A Kronobiológia pszichogenetika és a rajzok

11. XI.A kronobiológiai pszichogenetika és a rajzelemzés folyamata
    

12. Az elemzés főbb szempontjai:
    

13. Elemzési és értelmezési lehetőségek a „Fa-ház-kerítés-út-nap-kígyó”  rajzokhoz
    

12. XII.A kronobiológiai pszichogenetika típusainak rajzban megjelenő jegyei - rajzelemzések, példák
    

13. XIII.A kronobiológiai pszichogenetika rajzban megjelenő jegyeinek összefoglaló táblázata az elemzések alapján
    

14. XIV.Összefoglalás
    

1. I.Bevezető
   

A Mantrán eltöltött évek alatt sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan nyilvánul meg számunkra a világ. A kezdetben néha jelentkező ellentmondások idővel csillapodni kezdtek és egyre világosabbá vált számomra, hogy a világban mindig minden jelen van, csak és kizárólag tőlem függ, hogy abból mikor, hol és mennyit érzékelek. A sok “eszköz” tulajdonképpen mind ugyanarra szolgál - még ha látszólag ellentmondásosak is - : Állítsunk fel egy rendszert, ami számunkra többé kevésbé leképezi a világot és higgyjük is el neki, hogy valóban leképezi. Ekkor tényleg megmutatja a saját nyelvünkön, a saját kódrendszerünkkel, hogy mi az, ami a látható világon kívül esik és számunkra “éppen” fontos.

Szakdolgozatom témáját sokáig nem sikerült meghatároznom, ami köszönhető a dupla levegős jegyeimnek (mérleg-ikrek) és a kronobiológiai értékeimnek is (közepes szangvinikus, egoisztikus vezető, produktív művészi). Ennek tudatában  - és, mert a Mantrával egyidőben kezdtem foglalkozni a grafológiával - megpróbáltam olyan témát választani, ami nem akar mélyreható, számszerű, kizárólag a logikán alapuló elemzést készíteni és száraz számításokat végezni, hanem ötletszerűen, a pillanatnyi érzéseknek teret engedve jut el a megoldáshoz. Így jutottam el a gyerekrajzokhoz.

Először pontos hipotézis-felállítással akartam kezdeni a dolgozatot, ahogy az minden “normális“ iskolában szokás, de aztán rájöttem, hogy mivel számomra még nem alakult ki egy kizárólagos módszer, hanem inkább több rendszer összefésüléséből “építem fel a házat” - ezért megpróbálom úgy elemezni a gyermekrajzokat, ahogy ők mutatják magukat nekem: Megkeresem minden rajz esetében azt a módszert, vagy analógiát, ami leginkább érezteti a rajz lényegét, ami a legközelebbről próbálja megmutatni annak üzenetét, elsősorban a kronobiológia pszichogenetika segítségével, és ezt kiegészítem néhány numerológiai, asztrológiai értelmezéssel is. Minden olyan egyezést megpróbálok figyelembe venni, amely közelebb visz a rajzok legmélyebb üzenetéhez.

A szakdolgozatom végső célja, hogy olyan, a rajzokban megjelenő képi elemeket találjak, amelyek párhuzamba hozhatók a kronobiológiai pszichogenetika személyiség-jellemzőivel. A rajzokat első osztályos tanulók készítették. Minden tanulótól két rajzot kértem. Az egyiknél teljesen szabadon választott volt a témaválasztás, a másiknál viszont a fa-út-ház-nap-kígyó-kerítés teszt elemeit kellett lerajzolniuk a gyerekeknek. Véleményem szerint azért volt szükség két rajzra, mert azok nem csak a gyerekek eddigi fejlődési folyamatainak tükrei, hanem pillanatnyi lelkiállapotuk lenyomatai is. Mivel a vizsgálandó két rajz nem egyidőben született, nagyobb eséllyel kaphatunk tisztább képet a gyerekek valódi énjéről, és vizsgálható az is, hogy hogyan reagálnak akkor, ha pontosan meghatározzák, hogy mit kell rajzolniuk, és hogyan, ha rájuk bízzuk a rajzolás minden egyes elemét, a tartalomtól az eszközhasználatig egyaránt. Ezáltal jobban mérhető a produktivitásuk, illetve a gyakorlatiasságuk, azaz, hogy irányítás alatt képesek-e inkább teljesíteni vagy akkor ha csak önmagukra hagyatkoznak a rajzolás során. A két rajz segítségével jobban megfigyelhető az is, hogy mennyire alkalmaznak sablonokat, mennyire ingadoznak érzelmileg, mennyire képesek a folyamatos figyelemre, mennyire függenek a külső körülményektől, mennyire önállóak, stb.

Az elemzések előtt azonban kitérek a rajzok értelmezéséhez elengedhetetlen néhány filozófiai, pszichológiai, tér- és színelméleti és kronobiológiai pszichogenetikai ismeret rövid bemutatására.

2. II.Az írás ősformája: a mágikus kép
   

“Kezdetben az írás és az ábrázolás azonos tevékenység volt. A legtöbb nyelven mindkét fogalmat ugyanaz a szó fejez ki. A XIX. századig a magyar “írta” a képeket. A szláv pisati (írni) a latin pingere (festeni) és az óhindu (pinkte) szóval azonos.

A képekben való ábrázolás, gondolatközlés eredetében kétségtelenül mágikus és vallásos jellegű. Érzékfeletti ihlet hozza létre, s úgy fejez ki valamit, mint ma az álmok és a meditációk. Nem egy-egy tárgyat, egyetlen fogalmat ábrázol, hanem egész eszmeegyüttest, mégpedig egyszerre több síkon.”

3. III.A grafológiáról röviden
   

“A grafológia, amely elsősorban az ember személyiségét vizsgálja, lényegében pszichografológia, mert az írásforma és a vonaltendenciák mögött rejlő lelki okokat kutatja. Az írás statisztikai alapokra épült elemzése, amely az íráskép egészét és részleteit az eddigi megfigyelések alapján értékeli, ennek a műveletnek a technikai része. Ez a technikai elemekkel dolgozó, józan módszer azonban úgy hasonlítható a pszichografológiához, ahogyan például a zenében az ujjgyakorlatok a műhöz . A mű is alapvető elemekből épül fel, ezekből azonban a részletek teljes, összetett értelmét formálja meg. Az ember és a mű párhuzama azért is szerencsés, mivel a kimeríthetetlenül sokrétű, bonyolult embertitokra is csak a szintézis vethet fényt... Ábrázolni annyit jelent, mint teremteni, életet adni, sajátos töltésű erőket rögzíteni... “

Tehát hiába vannak a tudományos igényű grafológiának szabályai, sosem szabad ezeket önmagukban érvényesnek és igaznak tekinteni. A papíron lévő minden egyes betű, rajz, forma, pacni vagy akár gyűrődés is jel, mely próbálja helyreállítani a "statisztikai elemzésekből" eredő általánosítások torzításait.
Minden ami megjelenik a papíron: én magam vagyok.

4. IV.A gyermekrajzok és pszichológiai elemzésük

   

   
   

Gyermekrajzok pszichológiai elemzésével az 1880-as évek óta foglalkoznak a kutatók. A témával kapcsolatban legalább 8000 tudományos közlemény jelent meg. Nem véletlen ez a nagy érdeklődés: a rajzok a szavaknál sokkal őszintébbek és mélyebbek lehetnek. Elárulják, hogyan látja a gyermek a világot, mitől fél, mire vágyik, mennyire intelligens, milyen személyiségvonásai vannak, hogyan érzi magát a családban, hiányt szenved-e valamiből, van-e valamilyen fizikai, lelki, vagy szellemi problémája.

A gyermekrajzok elemzése nagyon népszerű terület, de a rajzok valódi megértése nem egyszerű feladat. Ha csak ránézésre próbáljuk megérteni őket, könnyen eshetünk a belemagyarázás, az indokolatlan kinyilatkoztatások, vagy az önkényes szimbólumelemzések csapdájába. Az ilyen értelmezések sok esetben inkább az elemző gondolatait mutatják, mint a gyermekét. Persze az első benyomásunk és érzésünk mindig nagyon hasznos a későbbi értékelések során, de érdemes ezeket több szempontból is alátámasztani.

De nemcsak grafológusok és pszichológusok foglalkozhatnak a gyermekrajzok üzenetének megfejtésével, hanem minden szülő, óvónő, tanító és gyógyító elgondolkozhat a gyermekek rajzainak üzenetén.

5. V.A gyermek és a rajz
   

A gyermek ugyanolyan elmélyülten rajzol, mint ahogy játszik. Nagyon fontos tevékenység mind a kettő, mivel az óvodás és kisiskolás gyermekek számára a rajz, a játék és a mese a legfontosabb eszköz, élményeik, érzéseik és vágyaik kifejezéséhez és feldolgozásához. Rajzaik és játékaik elmesélnek mindent, amit ők még nem tudnak szavakba ölteni. “A kisgyermekben - hasonlóan az ihletett művészhez és a természetben élő emberhez - a vele született adottságok, s a javarészt tudattalan élmények munkálkodnak. Hagyja, hogy eszköze legyen a létet igazító törvénynek, akaratával, nyíladozó értelmével alig tud avatkozni annak megvalósulásában. Rajzai ezért mondanak el sokkal többet a világról, mint amennyit föltételezünk róla szellemi képessége, érettége alapján. Kezdetben begyakorolt sablonok nem korlátozzák, a valóság külső képe nem készteti tapadásra, nem béklyózza meg képzeletét.”

Ezért jó, ha 6-7 éves korig nem adunk a gyermekeknek rajzi témát, mert  sokszor csak az ő belső látásukat, érzéseiket nyomhatjuk el, már a téma meghatározásával is.

Rhoda Kellog nyomán több gyermekrajzkutató foglalkozik azzal, hogy hogyan jelennek meg az archetipikus ősi szimbólumok a gyermekrajzokon. Megfigyelhető, hogy napot, házat, fát minden gyermek rajzol. A kisfiúk emellett katonát, zászlót, a lányok királylányt is ábrázolnak. Nem véletlen egybeesés ez. Ezek a formák állnak a legközelebb ahhoz a belső világhoz, amely a kisgyermekek sajátja.

Civilizációnk sajátossága, hogy már nam látjuk a belső képeinket és  ezért évek telnek el anélkül, hogy bármit is rajzlonánk. Ezért nem biztos, hogy célszerű megtanítani a kisgyermekeket mindenáron rajzolni, lehet, hogy jobb szabadnak hagyni lelküket és kezüket, hogy azok egymással összhangban tudják kifejezni szellemük lényegét.

A rajzokon keresztül sok mindent megtudhatunk a gyermekek lelkiállapotáról, de nemcsak az  érzelmeikről, indulataikról, hanem arról is, hogy milyennek látják és hogyan ismerik meg a világot. A gyermekek nem azt rajzolják, amit látnak, hanem amit tudnak róla, a rajzaikon megjelenő alakok, „firkák" inkább jelképek, mintsem valósághű ábrázolások.
A gyermek ugyanis nemcsak a kinti világot rajzolja, hanem a bentit is, amit magával hoz, esetleg már életekkel ezelőttről. Pl. számtalan gyermek rajzán találkozunk egy Nap alatt álló tulipánkoronás nőalakkal, akinek hajsátra sokszor a földig ér, máskor egy hasonló nőalak csillagköpenybe burkolózik. Mindezek a jegyek arra utalnak, hogy az ősképek ihlette gyermekrajzok, a gyermeki lény mélységeit és az Univerzumban létező teljességet tükrözik vissza.

A gyermek, élményeit pontosan, apró részletességgel képes papírra vetni. Olyan emlékekről, érzésekről, vágyakról és félelmekről is mesélhetnek a rajzok, amelyeket a gyermek már régen elfelejtett, azaz tudattalanjába száműzött. Rajzoláskor bármilyen fájdalmas emlék képes “megszelídülni” a gyermek fantáziájának segítségével.

1. 1.Rajz- és írástevékenységek a különböző életkorokban
   

A rajztevékenység az írást megelőző grafikai tevékenység, a felnőttek kézmozdulatának utánzása attól az életkortól kezdve, amikor megérti a gyerek, hogy sok apró vonalhalmaz egymásutánja alkalmas gondolatok közlésére.
A gyerekrajz spontán kifejeződés, a gyermek különböző fejlettségi szintjeire következtethetünk belőle, üzenet: verbális üzenete maga a téma, non-verbális üzenete a kidolgozás módja, technikája, kompozíciója. Azért lehet a gyermekrajzokat grafológiai módszerekkel is elemezni, mert a gyermekrajz képi nyelven megírt beszéd, amelyet az ábrázolás alapfunkciója, a közlés igénye hoz létre.

1. (a)1-1,5 éves kor – nyomhagyási tevékenység, és a ceruzafogás differenciálatlan, firka-mozgás – az egész test részt vesz a mozgásban, ábrázolás még nincs, de megjelennek az alapvető írásformák: szálkás vagy köríves,
   

2. (b)2-3 éves kor – ábrázolási szándék, kézfejlődés még nem érett, a gondolkodás sem elég fejlett, az elemekhez önkéntes jelentés járul (pl. a kör lehet labda, nap, arc, krumpli stb.),
   

3. (c)4-5 éves kor – megjelennek az alakrajzok, a valóság és a mese elemei erősen keverednek,
   

4. (d)6-7 éves kor – szemléleti realizmus, 3 dimenzió alkalmazása, perspektíva, képes takarást is ábrázolni, az érzelmek tárgyi megjelenítése láthatóvá válik,
   

5. (e)10-12 éves kor – gyermekrajz-kor vége, a rajztevékenység háttérbe szorul, a metakommunikáció lesz a fontosabb, az írás automatikussá válik.
   

2. 2.A gyermekrajzok elemzési szempontjai
   

3. (c)térszimbolika
   

4. (d)méretek, arányok
   

5. (e)távolságok
   

6. (f)strukturáltság
   

7. (g)vonalvezetés
   

8. (h)nyomaték
   

9. (i)vonalminőség
   

10. (j)formanívó
    

11. (k)színhasználat
    

12. (l)szimbólumok
    

6. VI.A színek filozófiája, fizikája, pszichológiája, és szimbolikája
   

7. 

   
   

A színeket a projektív tesztekben az érzelmekkel hozzuk összefüggésbe, szemben a vonallal és a formával, amely az intellektussal, a kontrollfunkciókkal áll kapcsolatban. A színek erős érzelmi-indulati felhívó jelleggel bírnak.

“Az elsődleges színek (vörös, kék, sárga) keverékéből megjelennek a másodlagos színek. Ezek az elsődleges színeknek kiegészítői, komplementerei. Ezzel a lépéssel eljutottunk egy fontos szimbólum, a hexagram felrajzolásához..

Ha az ábrában jobban elmélyedünk, nagyon mély törvényszerűségeket fedezhetünk fel. A színek abban segítenek, hogy megérezzük és tudatossá tegyük e törvények üzenetét. Vegyük alapállásként a három színt, melyet a mi kultúrkörünkben, a szent háromsággal tudunk azonosítani. A három szín analógiájába megjelenik az atya, a fiú és a szentlélek. Mit is mutat ez meg számunkra? Ha megnézzük a kék színt, láthatjuk, hogy ebben a színben potenciálisan benne szunnyad a másik kettő. Amikor még nincs polaritás, csak az egység sugárzik. Ez az egység válik számunkra megtapasztakhatóvá, amikor megjelenik a vörös és a sárga szín. Ez a teremtés pillanata. A vörösben és a sárgában utolérhető minden, ami megvan a kékben, azonban itt már kettéválik a kék üzenete. A vörös, mint a legalsó csakra színe, az anyagba való beágyazásról szól, és mindazt az ébresztő üzenetet hordozza, melyet Jézus képviselt. A sárga pedig egy finomabb síkon jelez a számunkra, a lélek szintjén. E két szín minőségi keveréke adja a kék szín komplementerét, ami a narancs. Minden finom érintést ezen keresztül vagyunk képesek érzékelni. Ha megnézzük, hogy a vörös és kék között félúton milyen szín található, akkor levonhatjuk a következtetést, hogy  a lila az átváltozás, a transzformáció színe. Amikor az idea anyagba sűrűsödik, illetve amikor az anyag feloldódik az egységben. A sárgának is megvan a kék felé ez a képessége (félút). Itt a zöld színben megérthetjük a természet nagyon finom egyensúlyozó képességét. A vörös a kék felé vált át a lilán keresztül, a sárga pedig a zöldön keresztül teszi ezt a kék felé. Az érdekessége, hogy mindkét oldalon megfordítja a lélek és test egyensúlyát, bellítva ezzel a középpont harmóniáját.

1. 1.A színek alapvető dimenziói: árnyalat, világosság, telítettség
   

“Színnek a látható fénynek hozzávetőlegesen a 400 és 700 nm közé eső tartományát nevezzük, pontosabban annak belső leképeződését, amit színérzetnek is szoktunk nevezni. A színérzet három alapvető jellemzője: (1) a szín árnyalata (piros, zöld stb.) amelynek fizikai megfelelője a fény hullámhossza, (2) a szín világossága (tónus, valőr, azaz a szín világossága), amely fizikailag a felület által visszavert fény mennyiségét jelenti, és (3) a szín telítettsége (intenzitás, gazdagság, azaz mennyire tiszta vagy felhígított a szín), ami a szín helyzete a megfelelő szivárványszín (mint a legtelítettebb szín) és a vele azonos világosságú szürke skáláján.. .. A telítettség nem ugyanaz az egyes színeknél, például a telített sárga sokkal világosabb, mint a telített kék vagy zöld.”

2. 2.Milyen színek tetszenek az embereknek?
   

“Eysenk egy korai, de átfogó vizsgálata szerint a színek átlagos preferencia-sorrendje: kék, piros, zöld, lila, narancs, sárga..

.. Különböző életkorok különböző színeket preferálnak. A gyerekek a pirosat részesítik előnyben más színekkel szemben, egészen az általános iskoláig, amikor lassan a felnőtteknél kedvelt kék válik az uralkodóvá, és a piros a második helyre szorul. A gyerekek sokkal jobban szeretik az intenzív színeket, mint a felnőttek. Az idősebbeknél a szürkés árnyalatok és a pasztellszínek kerülnek előtérbe.”

Az életünk során bennünk ért hatások következménye, hogy egyes színek milyen emlékképeket, hangulatokat hívnak elő bennünk. Az egyes színek egy-egy kultúrában hasonló érzelmeket ébresztenek, hasonló jelentéssel bírnak a legtöbb ember számára.

“Az emberek szeretik, ha a figura és a háttér (az épp szemlélt tárgy és annak környezete) jól elkülönül egymástól. Ennek leggyakoribb megvalósítási módja a meleg színek és a a hideg színek szembeállítása, vagy a telített és a tompa, illetve a komplementer színek alkalmazása. Ezek jól elkülöníthetők egymástól, szemben a közeli árnyalatokkal, melyek nehezebben észlelhetők.

A legkellemesebb színkombinációkat a nagy világosságbeli különbségek adják. Ahhoz, hogy kellemesnek tartsunk egy figurát, egyértelműen világosabbnak vagy sötétebbnek kell lennie a háttérnél, és ezzel kiugrania, a nagy világosság-kontraszt a kellemes figura-háttér elkülönítéséhez fontos. A jó háttérszín ezért egy világos, vagy sötét, de nem átmeneti érték, a figura színe ezenkívül lehetőleg ne tartalmazza a háttér árnyalatát.

A vizsgálatok szerint jobban tetszenek az embereknek a szivárvány színek, mint a kevert színek (például a sárga és zöld, mint a sárgászöld), az intenzív, fényes színek, mint a tompa színek, a telített színek, mint az alacsony telítettségi fokú és az akromatikus (a fényt színekre fel nem bontó) színek. A kisgyermekek inkább melegebb színeket kedvelnek, a nagyobb gyerekek és a felnőttek hidegebb színeket.

Általában a kellemes figuraszínek a zöldtől kékig terjedő árnyalatok, vagy más árnyalatok, amelyek kevés szürkét tartalmaznak. Kellemetlen figuraszínnek tartják az emberek a sárgától a sárgászöldig terjedő, vagy sok szürkét tartalmazó árnyalatokat. A megfigyelések szerint az élénk színek szürkés színekkel kombinálva általában kellemesek.”

3. 3.A színek szimbolikája
   

Vörös - igény a cselekvésre és eredmények elérésére, a vért jelenti, a vér pedig az élet szimbóluma. Érzelmi asszociációk: önbizalom, dinamika, erő, energia, szenvedély, erotika, intenzitás, kezdeményezés, vitalitás; de parancsoló, fenyegető is. A piros energiát kölcsönöz viselőjének, és a másik nem figyelem-felkeltésének hatékony eszköze.

Bordó - életerő, elegancia, gazdag, kifinomult, értékes, drága, vezető szerep, érettség

Kék - kielégítettség, nyugalom, stabilitás, békesség, harmónia, bölcsesség, bizalom, higgadtság, védelem, biztonság, hűség

Zöld - magabiztosság, kitartás, természet, kiegyensúlyozottság, gyógyulás, termékenység, szerencse, remény, stabilitás, siker, nagylelkűség, kockázatkerülés, makacsság

Barna - a fizikai érzékeléshez tartozik, stabilitás, férfiasság, biztonság, melegség, megbízhatóság, kényelem, kitartás, egyszerűség, barátság

Halvány Rózsaszín - szerelem, romantika, gyöngédség, puhaság, kedvesség, barátság, hűség, együttérzés, gondoskodásra vágyás

Sárga - aktivitás, kommunikáció, expanzivitás, jókedv, tettrekészség, optimizmus, boldogság, idealizmus, felszabadultság, nyár, remény, képzelőerő, napsütés, filozófia, fiatalság

Pink - érzékiség, izgalom, élénkség, szórakozás, életvidámság, lendület, nőiesség

Narancs - életvidámság, lendület, egyensúly, lángoló, melegség, lelkesedés, nagylelkűség, törekvés, organikus, termékenység

Világoskék - béke, nyugalom, csönd, hűvösség, tisztaság, puhaság, megértés

Lila - szellemi, királyi, misztikus, bölcsesség, átalakulás, függetlenség, megvilágosodás, tisztelet, gazdagság

Sötétkék - méltóság, hitelesség, erő, tekintély, hagyományos, megbízható, konzervatív, csöndes, nyugodt

Bézs - praktikus, klasszikus, természetes, meleg, lágy, szelíd, melankolikus

Zöldes Sárga - savanyú, gyümölcsös, fanyar, féltékenység

Citrus Zöld - frisseség, elevenség, újrakezdés

Terrakotta - természetes, vendégszeretet, melegség, stabilitás, ősz

Levendula - bűvölet, nosztalgia, tapintat, kedvesség

Kékeszöld - érzelmi gyógyulás, megnyerő, gazdag, védett, különleges

Olajzöld - a béke hagyományos színe rejtőzködés, hagyomány, kaland

Fehér - “igen”, ártatlanság, tisztaság, frisseség, semlegesség, fehérben tisztaságot és ártatlanságot fejezhetünk ki

Szürke - átmenet, semlegesség, határzóna, intézményes, hagyományos, praktikus, hűvös, időtlenség

Fekete - “nem”, a nem lét, gyász, eltűnés, rejtélyes, erős, formális, hivatalos, komor, zárkózott

7. VII.A formák pszichológiája
   

Már a kisgyermekek rajzaiban is megjelennek a világ két pólusát jelképező: világosság (Férfi - Nap) és sötétség (Nő - Hold), a nappal és az éjszaka, a fent és lent, a száraz és a nedves... “A firkák fészek alakja fokozatosan egyszerűsödik (persze időnként vissza-vissza tér a kuszaság is), s a ritkuló karikák halmazában, melynek alakja a kenyérre emlékeztet, megjelennek az egymást keresztező szálkák. A kenyér formája, íze, színe az anya megtartó melegségét jelentette a hajdani falu emberének, a kenyeret sütő kemence pedig az Igét befogadó és kihordó anyaméhet... ... A búzakenyér a sugár “színeváltozása”, hiszen “mag, mag, búzamag, benne aluszik a Nap”

, sikér, sugár, földöntúli fehérség háza a búzamag, amelyből lisztjét őrölték, s valamennyi búzaszemen ott ragyog Jézus és a Szűzanya képmása.  A kenyérben benne foglaltatik a kör és a kereszt misztériuma. A kör és a kereszt együttes üzenetét magával hozza a gyermek. Még negyedik esztendejét sem tölti be és rarjzolja már a csillagnyi tengelyre tükröztethető szimmetriát, a kört, a teljesség, az osztatlan egész, az óvás, a menedék, az anyaöl arcahaikus és egyben legkorszerűbb jelét, s benne az egyenlő szárú kereszt formát, amely az őskortól napjainkig a teremtő szellemerő, keresztény népünknél az Ige jele és megidézője, és a kinti világban való eligazodás legfontosabb eszköze... ... E forma az organikus műveltségben az ókortól napjainkig a Földet jelöli, mivel a régiek a Földön nemcsak a földgolyót értették, hanem a látható kerek világot (a láthatatlan, az istenek világa volt az égi szféra), a kör és a kereszt a megvalósult, működő, érzékelhető Mindenség jele is egyben, a teremtett világ beszédes modellje. Egyiptomban az “andráskereszt”-tel osztott kör az időt, a fölkelő “forgó” Napot idézte meg, amelyet minden hajnalon a Földanya hozott világra - az Ég és a Föld szűzi nászából születő istenfiút... ...A kör és a kereszt két fajtája állandóság és a múlandóság, a tér-idő, a világigazító, illetve világra született Isten képjele is... ... Az egyenlő szárú kereszt egyenes szakaszainak metszésében “irracionális pont” létesül: a középpont, amelyben az áttételesen jelen való, a teremtő “mutatja meg” magát...

...A régiek szerint a virág a Nap földi mása - vele, illatával, színével, formájával üzeni minden reggelen, délben és alkonyon, és más-más természetű évszakokban, hogy éppen milyen “kedve” van.”

A „barlang”, a „kemence”, a „sátor” az anyaöl emlékének, az anya áldozatos szeretetének kifejezője a gyermekrajzokon. A sátor csúcsa, a „csúcs”, a földi köldök keresi kapcsolatát az égi biztos ponttal. A szenthegyek csúcsán magasodik így az égig érő fa, száll fölfelé az áldozati tűz füstje és a fohász. A háromszög-test egyben a gyermeklánnyal született tiszta, szűzi anyaság megidézője is.

1. 1.Általános szimbólumok
   

2. -pont: kezdet, a lét kialakulásának, fejlődésének kapuja, közép
   

3. -vonal: erővonal
   

balról jobbra: a jövő felé tart

jobbról balra: a múlt felé irányul

1. -egyenes: akadálytalan erőkifejtés
   

cikkcakkos: akadályozott erőkifejtés

hullámos: az élet lüktetése, ritmikus változás

1. -kereszt: két ellentétes erővonal találkozása
   

2. -kereszt (svasztika), jobb felé forgó: építő erő, mozgás, építő változás
   

3. -kereszt (svasztika), bal felé forgó: romboló, pusztító erő
   

4. -kereszt, közepénél feljebb a vízszintes vonal: a szellemiségen a hangsúly, felfelé törekvés
   

5. -kereszt, közepénél lentebb a vízszintes vonal: az anyagiságon a hangsúly, leragadás
   

6. -négyzet: anyag, korlátozás, bezártság, merevség, szilárd alap
   

7. -háromszög, felfelé mutató: szellem, tűz jel, (férfi)
   

8. -háromszög, lefelé mutató: anyag, föld, víz jel, (nő)
   

9. -hatágú csillag (hexagramm): egymásba illesztett felfelé és lefelé mutató háromszög, kozmikus egyensúly
   

10. -ötágú csillag (pentagramm), felfelé mutató: kitárt végtagokkal magát az embert jelképezi, hatalom, erő
    

11. -ötágú csillag, lefelé mutató: bukás, a hatalom rossz szándékú használata
    

12. -kör: végtelenség, örök megújulás
    

13. -kör, három egymásban koncentrikusan: test, lélek, szellem összhangja
    

14. -kör, három egymásba kapcsolódó: a hármasság törvénye, összetartozása
    

15. -kör, kettő egymásba kapcsolódó: szövetség, dúsítás
    

16. -félkör: szellemi, gondolati nyitottság ("bal", vagy "jobb" irányultság), tanulékonyság
    

17. -spirál, jobb felé: teremtő, tisztító, becsavaró erő
    

18. -spirál, bal felé: megsemmisítő, tisztító, kihúzó erő
    

8. VIII.A tér és idő néhány archetipikus és pszichológiai vonatkozása
   

1. 1.Archetipikus térszimbolika
   

“Amint láttuk, az embernek a Nap adta kereszt mutatja meg a rendet (a gyermek magával hozza ezt a csodát!) a létezés kaotikusnak tűnő tér-idő “látványában”, köréje (reá)! ragozódik minden, ami sugaras, szirmos (szellemtermészetű, kiáramló, teremtő, száraz - nyitott), ami nedves, növényi, növekedő (befogadó, fölhasználó, megőrző, árnyas-zárt), ami örök és ami változó - ami Élet. E keresztben “fészkelnek” a napszakok és az évszakok (az idő - forgás), de benne, vele rendeződik a tér is a fönt és lent különbözősége, a jobb és a bal közel azonos volta. Segít ráeszmélnünk, hogy a nyár a délidő rokona, a tavasz a délelőtté, az ősz a délutáné, a tél pedig az éjszaka társa, hogy a tér-idő nagy és kis egységének ugyanaz a szerkezete. A Nap mutatja meg... ..., hogy ami a nyár és a dél az idő birtokán, az létünk terében a fönt, az ég, illetve a déli égtáj, hogy ami tél és éjszaka az egyben a lent, a föld és a vizek - az észak, a tavasznak és az ősznek a délelőttnek és a délutánnak a térben a horizontális felel meg: a hegyek, a fák, füvek, minden ami fölfelé törekszik, aminek “gyökere” a lentben van, illetve a kelet és a nyugat. A tér nagy egészében a rész, a “kicsi” pl. a növény vagy az ember a “nagyot” utánozza. A növény virága, s az ember feje a fönt, az ég, az uralkodó Nap megfelelője, a gyökér, a gumó, az ember gyomra, méhe nemző szerve a lentet idézi, a föld és a vizek erejét, a növény levelei, az ember keze, lába közel azonosak, mint körülöttünk, mellettünk kétoldalt a táj, ám az ember jobb oldala (kelet) az értelem, bal oldala (nyugat) az érzelem szolgálatában áll, a kéz fölfelé a szellem természetűhöz, a láb lefelé a megtartó nedves erőkhöz kapcsol, miként a növény felső levelei az ég felé tárulkoznak, s az alsók lehajlanak, majd lehullanak, hogy táplálhassák az élőt.”

2. 2.Térszimbolika a grafológiában
   

Az eredendően semleges, homogén, irányok nélküli fizikai teret az emberi tudat észleletekkel és érzelmekkel telíti. Ebben az értelemben a szoba, melybe valaki belép, alapvetően megváltozik - nem lesz ugyanaz a szoba többé. Amikor belépünk a szobába, vagy csak tudatunkban létrehozzuk azt, megváltozik a tér minősége: közepet és széleket észlelünk, irányokat, sarkokat és felezőpontokat, távolságokat és átlókat, magasságot és mélységet, majd távolságok viszonyát egymáshoz. Mindez elkerülhetetlenül a szimmetria, a méret és az egyensúly fogalmait alakítja ki az emberi tudatban, beleértve azok teljes archaikus jelentéstartományát és érzelmi vonzatait.

Másként fogalmazva, az emberi tudat a látszólag üres, homogén térbe  vetíti lénye, érzelmei és tudata legmélyét.

1. 1.A tér alapvető vízszintes aszimmetriája
   

A tér alapvetően aszimmetrikus a jobb és bal oldalt hasonlítva össze. A művészetpszichológia megfigyelései szerint a képeket automatikus módon balról jobbra „olvassuk”, azaz észleljük. A kép egyenesen megváltoztatja jelentését, ha átfordítjuk a tükörképébe. Ha absztrakt képek reprodukcióinak elkészítjük a kép vízszintesen és a függőlegesen tükrözött változatát, és megkérünk néhány, az eredeti képet nem ismerő személyt, hogy válasszák ki az eredetit, akkor ezt helyesen fogják elvégezni. Rembrandt rézkarcai akkor fejtik ki a legjobban hatásukat, ha úgy nézzük őket, ahogyan azt a művész a rézlemezre karcolta, nem pedig a fordított nyomatokon.

1. 1.Vízszintes aszimmetria vonalaknál és egyszerű mozgásnál
   

A tér aszimmetriája azonban nemcsak a festményeknél jelenik meg, hanem már egyszerű vonalaknál is. A bal alsó sarokból induló átlót emelkedőnek, a jobb alsó sarokból indulót viszont ereszkedőnek látjuk. Minden képi elem súlyosabbnak látszik a kép jobb oldalán. A jobbra tartó képi mozgást könnyebbnek érezzük, olyannak, mintha kisebb erőkifejtést igényelne. A jobbról balra haladó mozgás érzésünk szerint nagyobb ellenállással szemben halad, emiatt nagyobb erőt kell kifejtenie, ezért  látszólag lassabban is mozog. Ha megnézzük két azonos sebességű mozgás gyorsaságát, amelyek közül az egyik balról jobbra, a másik jobbról balra halad, akkor a balról jobbra haladót fogjuk gyorsabbnak ítélni.

A jobbkezes gyermekeknél már másfél évesen gyakorlatilag uralkodik az a tendencia, hogy egy vízszintes vonalat balról jobbra rajzolnak az üres papírlapon.

Érdekesség, hogy a firkáló csimpánzok nemcsak egyszerűen megkülönböztetik a képi tér bal és jobb oldalát, hanem firkáikkal szimmetrikusan ki is egyensúlyozzák a két oldalt.

Az idő aspektusa szerint, a lap bal oldala a múlthoz, az Énhez való kötődéshez és a jövőtől való félelemhez kacsolódik; a jobb oldal a jövővel és a múlttól való szabadulással és a másik emberrel, a közösségi léttel, azaz a környezettel függ össze. A bal oldal inkább az anyai hatások, a jobb oldal pedig az apai hatások dominanciájának a területe.

Egy régi megfigyelés szerint pl. a hisztériás bénulások gyakrabban jelennek meg a bal oldalon, mint a jobb testfélen, ennek lehet az egyi koka, hogy a bal oldalnak a tudattalannal szorosabb kapcsolata van, mint a jobb oldalnak, kevésbé védett a tudattalan hatások ellen. Egy másik megfigyelés szerint pedig, a bal testfél bőrfelületére karcolt tetoválások negatívabb jelentésűek, mint a jobb oldaliak, ebből is kitűnik a jobb és bal oldalak, eredendő archetipikus jelentése és szimbolikája.

2. 2.Vízszintes aszimmetria az emberi arcon
   

Portrékat vizsgálva azt találjuk, hogy a művészek a modellt (a néző szemszögéből) balra fordulva ábrázolják, aki így arcának bal felét mutatja Ezen az általános tendencián belül, a férfiakat és a nőket eltérő gyakorisággal ábrázolják a művészek jobbra, ill. balra fordulva. A jobbra forduló profil gyakoribb férfit ábrázoló képeken, mert megfigyelések szerint több erőt és aktivitást tulajdonítunk a jobbra, mint a balra forduló arcnak.

2. 2.A mozgásos tér alapvető függőleges aszimmetriája
   

A geometriai térrel ellentétben, mely minden irányban homogén és szimmetrikus, a már kivetítéseinkkel és érzelmeinkkel létrehozott telített térnek nem csak a bal-jobb, de a fent-lent irányai is aszimmetrikusak. A jelenség értelmezésére három hipotézist kell áttekintenünk: a művészetpszichológia gravitációhipotézisét, a testséma-hipotézist és a projektív értelmezést. 

1. 1.Gravitációhipotézis
   

A térbeli aszimmetriájának kézenfekvő oka a gravitáció, mely alapvető, ősi és állandó élmény. Felfelé emelkedni azt jelenti, hogy ellenállást kell legyőznünk, ami siker esetén győzelemhez vezet. Visszaesni, elbukni azt jelenti, hogy megadjuk magunkat a lentről jövő vonzásnak, amit a személy ezért passzívan él át. A fizikában munkára van szükség az eltávolodáshoz a nehézkedés központjától, és a potenciális energia nagyobb a magasan levő tömegben, mint az alacsonyabban levőben. A kísérleti esztétika, művészetpszichológia szerint a képi elem súlya vizuálisan megnő, ha magasabbra kerül. Archaikus élményeink szerint minél magasabban van valami, annál könnyebbnek kell lennie; a súly többet nyom az észlelt tér felső részében, mint az alsóban. Ha valamely vizuális tapasztalat ellentmond ennek a törvényszerűségnek, furcsán bizonytalan hatást kelt a nézőben. A régi festményekben, tájképeken például az alsó rész érezhetően nehezebb, azaz a nehézkedési központ a mértani középpont alatt helyezkedik el. 

2. 2.Testséma-hipotézis
   

A fent összekapcsolható a fej és a mellkas területével, a felegyenesedéssel, a tudatossá válással. A lent a láb, a has és a nemi szervek területe, itt a talaj, a biztonság, a védelem, a gyökerek, a tudattalan szimbolikája jelenik meg. Egybevágnak ezzel az antropológiai vizsgálatok, amelyek szerint a „fenthez” univerzálisan kapcsolódik a fantázia, az ideák világa, és a „lenthez” a földi, a szilárd, az erős, megbízható, a konkrét.

3. 3.Projektív értelmezés
   

A klasszikus projektív értelmezések szerint a fent az intellektualizációval, a fantáziával, optimizmussal kapcsolódik, a lent a bizonytalansággal, depresszióval,  a kézzelfogható, konkrét dolgok felé orientálódással függ össze

A három átfogó hipotézis egymással összeegyeztethető. A legáltalánosabb közülük a gravitáció hipotézise; ebbe logikusan belehelyezhető a testséma-hipotézis. Az empirikus adatok rámutatnak azonban arra az egyoldalúságra, mellyel a projektív hipotézisek a fentet pozitívan, a lentet negatívan értékelik.

3. 3.A közép és a szélek, valamint a sarok pszichológiai jelentése 
   

A tér közepe a szélekkel szembeállítva nyer értelmet, hiszen a két fogalom egymást feltételezi, automatikusan ellentétet képeznek. A közép a széllel szemben emelődik ki, s ezzel felveszi az én és a külvilág dualitásának jelentését. A középpont energiát sűríthet össze, szimmetriája miatt a tudatos kontrollt, a tér többi részének ellenőrzését, s ezzel együtt a nem tudatos impulzusok ellenőrzését is magába foglalja. Ebben az értelemben a közép az ego, a tudat, az ellenőrzés, míg a tér széle az éntől elkülönülő, belső vagy külső környezet.

A középpont és a vele szembe álló körvonal az énfejlődés részeként a belső és külső tér elválasztásának, az én-nemén differenciálódásának egy állomása. A gyermekrajzokban két-három éves kor táján szemléletesen is megjelenik ez a szimbolikus jelentés. „A zárt firka azt a különállóságot, a környezettől való egyedi különbözőséget jeleníti meg, amely a kisgyermek hatalmas belső élménye: én én vagyok, mindenki mástól és másiktól különálló egységes egész.”

1. 1.Mandala és centralizálás
   

A középpont és a körvonal együtt mandalát képez. A mandala szanszkrit szó, jelentése „kör”. A mandala kizárja mindazt, ami kívül van, és összetartja a belső tartalmakat. A középpontot szimbolizálja, „amely mindennel kapcsolatban áll, mindent elrendez, s emellett energiaforrásként is funkcionál.

A mandala gyógyító szereppel rendelkezik, a mandalakészítés pedig öngyógyítás is egyben: az én számára a rendet, a rendteremtést segíti elő, stabilitást nyújt az érzések belső zűrzavarával szemben. A mandala tükrözi a személy aktuális lelki állapotát is, formája ennek megfelelően változhat. A kerület általában a személyes énhatárokat, a belső tartalom a személy gondolatait és érzéseit reprezentálja.

2. 2.A sarok
   

A sarok sajátossága, hogy két széli terület találkozásával jön létre. A szélek jelentése ezzel összeadódik, a sarok jobban elkülönül a középtől, mint a tér egyetlen széli része, nagyobb különállást, elszigetelődést hoz létre. A sarokba húzódás ezzel szemben izolációt jelent, mely mögött gyakran az elutasítottság alapélménye áll. Érdemes figyelembe venni azt az analógiát, melyet a projektív rajzok képviselnek. A rajzokban a sarok preferenciája erősen szorongó személyeknél figyelhető meg. Sok esetben a sarokpreferencia együtt jár a kis mérettel. A méret és az elhelyezés szorosan kapcsolódik az énkiterjesztés fogalmához, amely viszont elkerülhetetlenül együtt jár az önértékeléssel is. A klasszikus értelmezés szerint tehát a sarok preferenciája a “visszavonulás” jelzése, és ehhez gyakran társul szorongás, az új élmények kerülése és a múlthoz való visszatérés vágya. Ha a közép egybemosódik a szélekkel, az én és a külvilág határa mosódik el.

9. IX.A ritmus
   

Az egész világmindenséget ritmusok járják át. A csillagok, a Nap, a Föld, mind meghatározott törvények szerint mozognak a térben, s ez a Földön mint időbeli ritmus jelenik meg. Ilyen például a napszakok és az évszakok váltakozása, mely alaphangja életünknek. Számtalan vizsgálat igazolta, hogy e makrokozmikus ritmusok hogyan mutatkoznak meg a vér körforgásában, szerveink pulzálásában, működésében.

A ritmus lényege talán a mérleg működésével szemléltethető, mely a pólusok között ide-oda lengve az egyensúlyt keresi. Az egyensúly sohasem statikus – és ahogy a mérleg nyelvén is megfigyelhető – igen érzékeny a változásokra, s csak ritmikusan tartható fenn. Az életnek ezt a ritmikus egyensúlyát éljük meg egészként, egészségként.

A ritmus számomra a közép, ha a teret elemeire akarjuk bontani. A lap felső része a szellemnek megfelelő rész, ami ha lélek és test nélkül önmagában működik, akkor semmi más, csak információ, azaz ütem, élet nélküli, kiszámítható. A ritmus az embernek az az állapota, amikor egy pohár bort ivott. Ha egyáltalán nem ivott, akkor általában ütemesen, túlszabályozottan, csak az eszére hallgat. Ez a szellem magában. A ritmus az élet nyelve és megjelenítője. A káosz, aritmia, összevisszaság, pedig a lap alsó része önmagában, ahol nincs semmiféle információ a rendről. Ez az embernek az az állapota, amikor a kelleténél már több bort ivott és a középtől lefelé távolodott el.

Az írás és a rajz ritmusa a jellem akarati és érzelmi energiájának, alkotóerejének természetét világítja meg, s elárulja annak kötöttségeit, korlátait, gátlásait vagy gátlástalanságát.

Születésünktől fogva tér- és időbeli ritmusok alakulnak bennünk, a környezetünkkel való egyensúlyt keresve. A térben életünk két erőteljes pólus között pulzál: egyik oldalon a Föld nehézségi ereje: ahol minden anyagivá, súlyossá, mérhetővé válik, a másik oldalon pedig az az erő áll, mely felegyenesedésünket lehetővé teszi: a fény, a szellem szárnyalása, mely súlytalan és láthatatlan. E két, látszólag ellentétes erőt nekünk kell magunkban kibékítenünk és egyensúlyba hoznunk.

Ilyen szigorú biológiai ritmusokon alapszik a kronobiológiai pszichogenetika is. Ez a három általános biológiai ritmus: a fizikai jellemzők, melyek 23 napos periódus szerint változnak, az érzelmiek, amelyek 28 napos periódusban változnak, és az intellektuálisok, amelyek 33 napos periódusban változnak. “Az az általános periódus, amelyik egy egyed mindhárom dinamikájának rendszerét “0” állapotba, a következő ciklusok kiinduló pontjába hozza, egyenlő a 23 x 28 x 33 szorzatával, ami 21252 napot, vagy 58 évet és 68 napot tesz ki.”

10. X.Kronobiológiai pszichogenetika: A Harmadik szülő
    

A genetikai tulajdonságainkat a szüleinktõl örököljük, de ezen kívül, mikor egy gyermek megszületik, kap egy energetikai "lenyomatot" is, melynek a “minőségét” az éppen uralkodó földi és kozmikus sugárzások határozzák meg. Ez a “lenyomat” az úgynevezett “Harmadik szülő”, mely felelős az ember alapvető energetikai, és ezen keresztül idegrendszeri jellemzőiért. Talán ezáltal érthetõbbé válik, hogy miért rendelkezhetünk olyan tulajdonságokkal is, amelyekkel a szüleink, de talán még a felmenőink sem.

Ha két ember egy napon születik, akkor közös bennük a harmadik szülő. Tehát az azonosság 1/3 arányú. Ez egyfajta küldetést és célt is meghatároz. Ha az ember adottságaival arányosan fejlődik, akkor élete harmonikusabb lesz, amennyiben kitér a saját kereteiből, akkor egy idő után az élet valamilyen módon megpróbálja visszaterelni az eredeti cél felé. Ezért olyan fontos, hogy jobban megismerjük és megértsük önmagunkat, változtassunk, amin tudunk, és azt is fogadjuk el, amin nem tudunk.

1. 1.A kronobiológiai pszichogenetika és az idegrendszer kapcsolata
   

“Az idegrendszer feladata külvilág ingereinek felfogása, feldolgozása, a szerzett információk összekapcsolása és olyan válaszreakciók létrehozása, amelyek biztosítják a környezeti változásokhoz való alkalmazkodást, a létfenntartást. Az idegrendszer ezen feladatok ellátására speciálisan differenciálódott szövetszervrendszer.

Működés szerint:

szomatikus idegrendszer - tudatosuló, többnyire a külvilág ingereit felfogó (érző - érzékszerveken keresztül), vagy a test jelzéseit felfogó (izmok, izületek), illetve arra a vázizomzat (harántcsíkolt izmok) akaratlagos működésével reagáló (mozgató - mozgás, testtartást, izomtónus) idegrendszeri rész (kétoldali szimmetria)

vegetatív idegrendszer (autonóm) - többnyire nem tudatosuló, a vegetatív szervek működését (légzés, keringés, emésztés stb. ) irányító idegrendszer, amely akaratunktól  függetlenül működik. Szimpatikus és paraszimpatikus tagozata biztosítja a szervezet belső egyensúlyát a homeosztázist. “

(Az alábbi táblázatba behelyetesítendők a különböző típusok neve mellett szereplő számok: Pl. Szangvinikus (50-72) az 50 a fékezés erejét, a 72 pedig az aktivitásét mutatja.)

1. 1.A fizikai temperamentumok
   

Az erő, az egyensúly és a mozgékonyság alapján az alábbi temperamentumokat különböztetjük meg:

Közepes szangvinikus:
Közepesen erős idegrendszer, egyensúlyozott, mozgékony

Szangvinikus:
Erős idegrendszer, egyensúlyozott, mozgékony

szociábilis, kifelé nyitott, beszédes, készséges, könnyed, élénk, gondtalan, vezetőképes, gyakori változtatásra való hajlam, komoly célok nélkül felszínes és állhatatlan

Kolerikus:
Erős vagy közepesen erős idegrendszer, egyensúlyozatlan, mozgékony: nagy aktivitás erő

(érzékeny - érzékeny kolerikus), nyugtalan, agresszív, változékony, impulzív, optimista, aktív, meggondolatlan, kezdeményező, heves

Érzékeny kolerikus:
Gyenge idegrendszer, egyensúlytalan, mozgékony

Flegmatikus:
Erős idegrendszer, egyensúlytalan, nem mozgékony: nagy fékező erő

gondos, passzív, tapintatos, békés, fegyelmezett, megbízható,  nyugodt, érzelmi állapota gyenge külső kifejezésben jelentkezik

Flegmatikus szangvinikus:
Legerősebb idegrendszer, inkább egyensúlyozott, nem mozgékony

Melankolikus:
Gyenge idegrendszer, egyensúlyozott, nem mozgékony

mélyen átérzi a jelentéktelen eseményeket is, szorongó, merev, józan, pesszimista, tartozkodó, nem szociábilis , nehéz számára a tartós összpontosítás

2. 2.Az érzelmi típológia:
   

Az idegi szabályozás érzelmi-vegetatív kontúrja - ez az a hely, ahol valamennyi életprobléma fortyog, benne alakul ki és ömlik szét a szeretet. Ez az egyéni mágikus erő energia szintje, amely kialakítja az ember érzelmi vonzerejét. Az érzelmi szinten két erő: az integráció és az adaptáció működik. Lényegüket tekintve egy és ugyanazon forrásból erednek, de irányuk és lefolyásuk ellentétes.

Az első erő az EGO: én a szeretett szeretnék lenni, érzelemeket szeretnék kapni, ha nincs szeretet, akkor beleegyezek bármi másba, csak ne maradjak “semmi nélkül”. A legszörnyűbb a közöny és a közömbösség.

A második erő, ahol az érzelmi reakciók folyása kifelé irányul, a MI: én szeretnék szeretni, szeretnék érzelmeket, energiát ajándékozni, mert mások nélkül értelmetlen az életem, hajlamos vagyok magamat megváltoztatni, hogy evvel másoknak megelégedést szerezzek.

Zárt szeretetedények (Az “Én” ereje magasabb):

Egoisztikus: magas érzelmi energia, vezető, használ másokat az egész érdekében

Hideg: alacsony érzelmi energia, objektív, játsza az érzést, képtelen erős érzelmeket fogadni és átadni

Szentimentális: közepes érzelmi energia, titokzatos, nem kezdeményez kapcsolatot, fontos számára a rituálé, szereti az egyedi dolgokat, fontos a rend és a fokozatosság, szépérzéke kifinomult, szereti az apró tárgyakat, melyekhez pozitív érzések társulnak

Nyitott szeretedények: (A “Mi” ereje magasabb):

Önfeláldozó: alacsony vagy közepes érzelmi energia, mindig emberektől függ, mindig szubjektív, legjobb barát, nem tudja, hogy mi a jó neki, ha elfogy az energiája robban

Szenvedélyes: magas érzelmi energia, határtalan érzelmi világa, nem létezik tabu téma, “érzelmi szökőkút”, mindenkire “rárakja” saját érzését, képtelen közömbös lenni, nagyon nagy érzelmi ingadozás jellemzi, nem tudja megtalálni az arany középutat, nagyon végletes, nyitott könyv: mindig őszinte

        Empatikus: közepes érzelmi energia, kedves, jóságos, segítőkész, a másik emberrel megtalálja a megfelelő hangot, közelebb áll az önfeláldozóhoz, de valamennyire ismeri, hogy kell szeretnie önmagát, társaságkedvelő, nem erőszakos, érzelmi alapon dönt, hajlékony, alkalmazkodó.

3. 3.A szellemi típológia:
   

1. 1.A Kronobiológia pszichogenetika és a rajzok
   

A gyermeknél mindjárt születés után elkezd kialakulni a képi érzékelés. Már néhány hetes korban képes megkülönbözteti az anyag teljes képét és elkülöníti azt a környező világtól. 7-9 éves korra majdnem teljes egészében kialakul a jobboldali agyfélteke funkciója. A gyerekek “fantázialátókká” válnak, mely kimeríthetetlen generálója a teljesen új ötleteiknek.  

Az első logikai felismeréseket 3 és 5 éves koruk között teszik meg,  ekkora teljesen elsajátítják az anyanyelvet, de ez nem gyermeki logikát követel. 13-15 éves korukra teljesen kialakulnak a logikai funkciók is (mindenkelőtt ismeretes a tinédzserek kritikussága).

11. XI.A kronobiológiai pszichogenetika és a rajzelemzés folyamata
    

Az elemzés és kutatás során kb. 60 gyerek 120 rajzát elemzem, az intuitív vizsgálatot alkalmazva: a vizsgálandó rajzokból kiemelek olyan fontos jegyeket, melyekkel alátámaszthatók a kronobiológiai pszichogenetika főbb jellemzői, a fizikai, érzelmi és szellemi típusok tekintetében, és különböző megfeletetéseket alkalmazva próbálom vizsgálni a képi megjelenés és az energetikai adottságok kapcsolatát.

Az elemzés során az első szempont az általános harmónia megállapítása, ahol a rajz lehet: a, harmonikus, b, diszharmonikus és c, súlyosan diszharmonikus. A diszharmonikus rajzok esetében nem elvárt a kronobiológiai markereknek megfelelő rajzképi jegyek nagyarányú előfordulása, ugyanis az ember diszharmonikusan sokszor pont az árnyoldalát valósítja meg. Tehát abban az esetben, ha egy rajz első benyomásra rossz érzést kelt és diszharmóniát sugároz, abban az esetben finomabban próbálok párhuzamot vonni a fentiekben részletezett rajzi jegyek és a kronobiológiai értékek között.

1. 1.Az elemzés főbb szempontjai:
   

Fizikai energia - Mozgáskép: A lap helyzete, Szimmetria, Arányok, Nyomaték, Vonalminőség, Irányultság, Ütem vagy ritmus, Statikus vagy dinamikus, Szabályos vagy szabálytalan

Érzelmi energia  -  Formakép:

Színhasználat, A különböző formák és alakok mérete, A rendezés elve: jobb vagy bal tendencia
Zártság - Nyitottság: szokatlanul megerősített határvonalak vagy sötét megerősített kontúr, teljesen zárt formák

Méret és arányok: szokatlanul nagy vagy szokatlanul kicsi

Szellemi energia  -  Elrendezés, Térkitöltés, (Forma):

Lap helyzete, Alakok közötti kapcsolat, Irányok, Részletezés mértéke, Sztereotípiák használata vagy egyedi ötletek megjelenítése, Transzparencia: logikus, analizáló gondolkodás esetében gyakran a részletek szerepe előtérbe kerül az egész egységével szemben

Természetesen ezeket a szempontokat nem lehet teljesen külön vizsgálni egy rajzon belül, mint ahogy a kronobiológiai markereink fizikai érzelmi és szellemi típusai is csak együtt vizsgálva adnak, adhatnak reális képet egy személyisgéről. És azt is nehéz egyértelműen kijelenteni, hogy pl. a mozgáskép kizárólag a fizikai temperamentum értékeitől függ, vagy a színhasználatot kizárólag az érzelmi adottságok befolyásolják. Valamilyen módon azonban mégis el kell indulni a kutatásban és bizonyos egyezményeket kell tenni, még ha nem is teljesen tisztán tükrözik az egyes temperamentumok sajátosságait. Mindezek - és kronobiológiai pszichogentikában létező rengeteg variáns

-  figyelembevételével,  (hiszen teljesen ugyanolyan “típusok”, csak kb 58,2 évente születnek), szinte lehetetlen lenne az empírikus vizsgálat.

A másik szempont az egy napon született gyermekek vizsgálata lehetett volna, de sajnos ennek  kivitelezése sem egyszerű feladat. Így az összes rendelkezésemre álló rajzot intuitíven elemzem és végül kiválasztom azokat a legszembetűnőbb, leggyakrabban előforduló és legszélsőségesebben az adott típusok sajátságait mutató jegyeket, melyek azokat a legtisztábban tükrözik. Ezt megelőzően, példaként, bemutatom pár rajz kronobiológai / grafológiai elemzését.

2. 2.Elemzési és értelmezési lehetőségek a „Fa-ház-kerítés-út-nap-kígyó”
   

rajzokhoz

Az analitikus mindig a kép egészéből kiindulva figyeli a rajz elemeinek lapon való elhelyezkedését, egymáshoz való viszonyát és méretét, majd egyenként elemzi őket. Részletesen megvizsgálja azok vonalvezetését, árnyékolását, szerkezetét, melynek során, mint a grafológiában, minden apróságnak jelentősége van.

A következőkben felsorolt értelmezési lehetőségek száma szinte végtelen, mégis egy-két olyan fontosabb jegyet próbáltam összeválogatni, ami segítségül lehet bárkinek az intuitív rajzelemzésben.

Fa: A fa az érzelmi életet szimbolizálja. Egyes értelmezések szerint a biztonságot is, mint az apa jelölője, más értelmezések szerint: “A fa az életfa, a szétágazó, megsokszorozódó lét női gyümölcsöző elve.”

Lombkoronája, dőlése, nagysága, levelezettsége, a törzs vastagsága, a fa talajhoz való viszonya mind fontos jegyek. A fa normális esetben általában egyidős a rajzolóval  (+ - 5 év), vagy annyi idős amennyinek a rajzoló érzi magát, vagy egy olyan életeseménnyel azonos korú, ami számára fontos volt és nagymértékben befolyásolta vagy megváltoztatta az életét. Tehát a 7-8 éves gyermekek esetében teljesen normális, ha nem rajzolnak nagy fákat, ez még önmagában nem utal érzelmi sivárságra.

A gyökér általában az ösztönök, törekvések zónája. Feltárja a gyermekkori elfojtott konfliktusokat, érzelmeket. A törzs pedig, rávilágít a mindennapi érzelmi megnyilvánulásokra, és a tudatos törekvésekre, míg a korona a magasabb szintű humán tudatosságot, intellektust, és az én-fejlődést jelképezi.

Rendkívül fontos az is, hogy hogyan helyezzük el a papíron a fát. Ha bal oldalon van, akkor azt mutatja, hogy távolságtartóak vagyunk, szeretünk a múltban élni, és fontos szerepet játszik az életünkben az Anya. Amikor jobb oldalt helyezkedik el a fa, akkor a jövőre koncentrálunk, és az Apa áll közel hozzánk, míg ha középen, akkor tisztában vagyunk saját érzelmeinkkel, reálisan látjuk a világot.

A kerek korona általában szelíd, gyengéd személyiségre vall, akit  általában meghat környezetének minden érzékenyebb mozzanata. Szívesen segít másokon. Családcentrikus, óriási a szíve, keblére ölelné az egész világot, de sok esetben naív, így könnyen csalódhat.

A kopár korona, és az egyenes ágak többnyire a hangulatemberekre jellemzőek. Nagyon kiszámíthatatlanok, és kevés emberben bíznak, de mindezek mellett nagyon maximalisták. Míg ha a fát gyökérrel ábrázolják, akkor az intuitív és realista személyiségre utal. Uralkodik az érzelmein, jellemzően őszinte, társaságkedvelő és jó humorérzékű.

A körökből álló korona erős akaratra, és önfejűségre utalhat. Élvezi, ha a figyelem középpontjába van, és ezért gyakran túlzásokba esik. Időnként viszont túlzottan tartózkodó, érzelmileg nem tud feloldódni. Szeret beszélni, előadást tartani, tréfákkal megnyerni a közönséget.

A balra hajló fa a nagy álmodozó, befelé forduló és az érzelmeit kissé elfojtó személyiségre mutat. Ugyanakkor szenvedélyes és roppant lelkes is, ha pl. szerelmes. Azonban rendkívül féltékeny, és néha keveri az álmokat és a valóságot, nem mindig áll két lábbal a földön. Természetesen figyelembe kell vennünk fa méretét és egyéb jegyeit is.

A jobbra hajló fa vidám természetre utal. Általában kedveli a társaságot, és szívesen jár szórakozni. Segítőkész és jókedvű, gyengéd és melegszívű. Néha azonban két vasat is tarthat egyszerre a tűzben. Függetlenül a korától nyitott és érdeklődő.

A hosszú, vékony törzsű fa rajzolója általában nagyon büszke, és véleménye nem mindig tükrözi valós lényegét. Ügyel a harmónia látszatára, fontosak számára a külsőségek.

A vastag törzsű fa azt jelezheti, hogy az illető szeret dicsekedni azzal is, ami nem az ő érdeme. Gyakran önelégült és túlságosan magabiztos. Rosszul tűri a kritikát.

Végül az "S" alakban hajlott törzs az érzékeny, ideges természetre jellemző. Fogékony a művészetek iránt. Gyakran percekig elmélázik, álmodozik, természete furcsa lehet a környezete számára.

Ház: Az egót, a tudatot jelképezi. A ház nagysága, formája, díszítettsége, az ajtók-ablakok nagysága, azok nyitottsága vagy zártsága, a többi motívumhoz való helyzete az egyén külvilághoz való viszonyára, az én meghatározására utal.

Kerítés: Kifejezi az egó körüli mozgáslehetőséget. A kerítés nyitottsága vagy tömörsége, átláthatósága, magassága, elhelyezkedése döntő fontosságú.

Út: Lehet egyenes vagy görbe, vezethet valahova vagy “a semmibe”, lehet szélein megerősített, göröngyös, vagy tüskékkel teleszórt. Általában az illető életútjáról árulkodik.

Nap: Az apa, a teremtő, önmagában az emberek optimizmusát fejezi ki. Lehet kicsi vagy nagy, mosolygós, felkelő vagy lemenő, zeniten álló, a kép valamelyik sarkában rejtőző, vagy felhők mögé bújó. Sugarai lehetnek szikrázóak, esetleg túl erősek, már-már tüskések. A tudat, a psziché szimbóluma. “A lények helyét a világban a Nap rendezi el”

Kígyó:

Részben a hitélet kifejezője, amely nemcsak a vallásra utal, hanem az emberekbe, az életbe és önmagunkba vetett hitünkre. Másrészt a szexualitáshoz való viszonyunkat és az ösztönént is jelképezi. A kígyó alakja, formája, nagysága, elhelyezkedése, a többi szimbólummal való kapcsolata mind-mind árulkodik hit- és ösztönvilágunkról.

“A kígyó a mágikus varázspálca, a teremtő erő.”

12. XII.A kronobiológiai pszichogenetika típusainak rajzban megjelenő jegyei - rajzelemzések, példák
    

2000.03.09. (Lány) Halak, változó, vizes Sorsszám: 5

Szangvinikus(50-72), Szentimentális (62-41), Produktív gondolkodó (50-65)

Az első szembetűnő a szabadonválasztott rajz témájában az élő tartalom. A rajz nyugalmat áraszt, barátságos, könnyed, az alakok többnyire jobbra haladnak, bár tartásuk egy enyhe balradőlést mutat. Ezek szinte mind párhuzamba állíthatók a szangvinikusság jellemzőivel. A térrendezés egyensúlyos, a színhasználat is harmonikus, bár nem expanzív, de ez a témából fakadhat. A rajz annak ellenére, hogy mozdulatokat ábrázol inkább formahangsúlyos. Több helyen is látható radírozás, látszik, hogy előre megkomponálta az állatok körvonalát, majd később színezte ki őket.

A második rajzban a ház nagysága és baltendenciája rögtön feltűnik, ez az ‘ÉN’ viszonylag magas értékéből adódhat. A jövő felé a teljesen “csapott”. Az ablakok nagyon fent vannak: “fentről néznek a világra” amely egyrészt a magas korona csakra értékre, másrészt szintén a szentimentális zárt érzelmi edényére enged következtetni, hiszen ő ki lát a házból, de belátni nem lehet. Erre utalnak a ajtók is, amik előtt nem vezet út. Itt is többször radíroz, tehát a tervezés, javítás ismét utal a produktív gondolkodóra, mint taktikai tervezőre. A fák szépen kidolgozottak, de alacsonyabbak a háznál, ami megint párhuzamba állítható a szentimentális érzelmi típus jellemzőivel. A színhasználat viszont normális: többnyire vidám, de itt-ott hűvös árnyalatokkal is találkozunk.

2000.04.30. (Fiú) Bika, szilárd, föld Sorsszám: 9

Kolerikus (20-79), Empatikus (44-68), Produktív vegyes (93-82)

Már első ránézésre is érezhető, mind a két rajz hangulatában az izgatottság és nyugtalanság. Mindkét rajz inkább mozgáshangsúlyos.  A nyomaték változó.

A szabadonválasztott rajz témájában is illik a kolerikus temperamentumhoz, hiszen egy autóversenyt ábrázol. A közönség megrajzolása a lényegi elemhez - az autóhoz képest - csak jelzésértékű. A tüzes temparamentumra utal a rajzon a témától teljesen független napsugárszerű vonalak sokasága is.

A második képen a ház cserepei és ablakai hanyagul és gondatlanul megrajzoltak, de ez ugyanakkor nem igaz a fákra. Úgy tűnik, hogy csak a monotóniatűrése alacsony, mert a színezés is csak a nagyobb felületek esetében szálkás és elnagyolt és látszanak a türelmetlen különböző irányba futó szálkás vonalak. A ház nagysága az érzelmi energia nagyságával egyensúlyban van, és elhelyezése is utal a közepes érzelmi energiára és a vegyes agyféltekés szellemi működésre. A ház színei komplementerei egymásnak, itt is látszik az érzelmi és szellemi egyensúlyratörekvés. Ezt a két fa, és a rajtuk található két kígyó is igazolja, mellyel próbál formai egyensúlyt teremteni a képen.

2000.06.26. (Lány) Rák, kardinális, vizes Sorsszám: 7

Közepes szangvinikus (35-49), Szentimentális (56-41), Gondolkodó (14-71)

Mind a két rajz kiegyensúlyozott, barátságos és nyugalmat áraszt. Kiegyenlített a forma- és mozgáshangsúly.  A nyomaték normális, néhol kicsit erősebb. Ezek a jegyek és a sárgás árnyalatok dominanciája mind párhuzamba állíthatók a közepes szangvinikus temperamentummal.

A szabadonválasztott rajz témájában könnyed, derűs. A mosolygós   alakokat egy melegszínű, levegős, de védett “jármű” viszi. A védettséget azért emeltem ki, mert a Rák jegyből adódóan, a gondoskodás, védelmezés jelentősége kiemelten fontos. Ez összhangba hozható a szentimentális érzelmi működéssel, ahol az értékekek egyensúlyosak, de az “edény” zárt. Érdekes a nap sugarainak és a ló sörényének a színazonossága, mint archetipikus analógia. A kocsi főbb színei komplementerszínek, ezek is fokozzák a rajzból áradó harmóniát.

A második rajz jól megkomponált, pontos és precízen kivitelezett, mely a harmonikus gondokodó szellemi működésével van összhangban. Színvilága talán egy kicsit hűvös. A méretek arányosak. A ház színe kissé feltűnő, elhelyezéséből adódik az alapvetően társasági igény (közepes szangvinikus), viszont az élet szférájában nem találhatók ablakok, a “jövőnek háttal áll”, valójában rejtett és mély érzelmeit nem mutatja meg akárkinek. (szentimentális).

2001.02.23. (Lány) Halak, változó, vizes Sorsszám: 1

Kolerikus (20-79), Empatikus (44-68), Gondolkodó (21-65)

A két rajz első ránézésre olyan, mintha nem is ugyanaz a személy rajzolta volna. A színek hűvösek. Az elsőn kis alakokat ábrázol mozgás közben, némelyik a talaj felett lebegve, zárt, védett sátorszerű motívum alatt. A másikon hatalmas, harsányszínű, ablaktalan ház, nagyon kicsi ajtóval, és egy  szintén kicsi, szorongó fával. A kis fa az érzelmi sivárságot, félelmet, szorongást jelez. A hatalmas ház és a kis fa kontrasztja és a két rajz közötti hangulati különbség is arra utalhat, hogy az alkotó érzelmileg kiegyensúlyozatlan, és kissé kiszámíthatatlan. Ez adódhat a fizikai temperamentum és az 1-es sorsszám, és a Nap jegy elemeinek ellentétéből (tüzes-vizes).

A második rajz erősen baltendenciás az első rajz elrendezésében harmonikus. Ez is a kiszámíthatatlan, változó minőségekre utal. A baltendencia nem csak az ÉN hangsúlyosságát, hanem a védelemkeresést, az anyához való ragaszkodás vágyát is jelöli. A nyomaték általában közepes. Legerőteljesebben a ház tűzfalának a vonalánál figyelhető meg, ami az Én és a külvilág közötti határt erősíti meg.

A két rajz jellegbeli és hangulati különbsége adódhat abból is, hogy a rajzoló személy nem szeret “utasításra” cselekedni, mert ez feszültségforrás számára.

2000.02.23. (Lány) Halak, változó, vizes Sorsszám: 9

Flegmatikus szangvinikus (99-55), Hideg (06-23), Harmonikus vegyes (43-41)

Mint a korábbi rajz esetében, itt is megfigyelhető a két kép közötti formai és hangulati különbség. Az első kép inkább forma- a második pedig mozgáshangsúlyos, ami a tartalommal pont fordítottan arányos, hiszen az első rajz tartalmilag dinamikus a második pedig inkább statikus. Az első rajz érdekessége, hogy kizárólag az alsó harmadban (fikiai sík dominanciája) jelennek meg az alakok, melyek jól kidolgozottak. A háttér színezése kissé elnagyolt.

A második rajz térrendezésében van valami játékos könnyedség, ritmikusság, jobbra hullámzás, de ugyanakkor a vonalvezetése kissé feszült. Színvilága hideg, de harmonikus, melyből arra következtethetünk, hogy a rajzoló kifelé sosem harsány, kirobbanó. A ház ajtaját úgy helyezte el, ahogy az a valóságban tejesen irreális, tehát nem tervezett előre. Az út hullámzik, a házhoz vezet ugyan, de kerítéssel védi az alacsony “ÉN” értékét. A ház homlozatán megjelenik az ősi szimbólum a körkereszt. A fák változó formája utalhat hangulati ingadozásokra, érzelmi feszültségre.

2000.09.19. (Lány) Szűz, változó, föld Sorsszám: 3

Szangvinikus (50-83), Egoisztikus vezető (69-59), Prod. gondolkodó (57-82)

A rajz készítőjének nagyon magas az összenergiája (400), ez látszik a nyomatékon, a térkitöltésen, a méreteken és a színhasználaton. Erőteljes, de vidám színeket használ. Az első rajz állított, ez is az aktivitást jelzi. A témaválasztás nem realisztikus, de a kidoglozottsága precíz és pontos, részletező. A második rajzon a ház szinte betölti az egész lapot, színei erőteljesek, amik az Énerő magas értékére utalnak. (A karakterszám szintén 1-es) Ablakai világosak, ki- és belátni is lehet rajtuk. Az út elvezet a ház előtt, harmonikusan kanyarog és az ajtón bemehetünk és “körül  nézhetünk”, megismerhetjük a tulajdonost. A fa levelei is színesek, a korona kicsit jobbra dől, nyitott, de a az egész fa viszont az Én, az anya és a múlt biztonságot nyújtó árnyékában húzódik meg. Érdekesség az egyik halban elrejtőző arc, mintha Van Gogh portréja lenne.

2000.12.11. (Lány) Nyilas, változó, tüzes Sorsszám: 7

Kolerikus (15-65), Szentimentális (56-41), Produktív művészi (86-35)

Az első kép mozgáshangsúlyos, könnyed, vidám, vitális, derűs, nem realisztikus tartalommal, és nem mindig a valóságnak megfelelő arányokkal, vidám, intenzív színekkel, egyéni kifejezésmóddal. A szabadonválasztott rajznál sokkal spontánabb az ábrázolás módja és szélesebb a színválaszték, mint a második rajz esetében. Az egész rajz ritmikusan lüktet, egységben van, annak ellenére, hogy bizonyos részletei nem magyarázhatóak a valóság nyelvén.

A második rajz is tartalmaz logikával nem magyarázható elemeket, de ez már józanabb, statikusabb, A színek hűvösebbek. A ház bal oldalán látható magasított kerítés, mintha azt sejtetné, hogy van valamilyen titok amit meg szeretne őrizni, amin nem lenne jó átlátni. Érdekes a hat kígyó jobbrahaladása a kerítés lécek nem szabályos távolsága. A ház mérete viszonylag nagy, de elhelyezése  az abszolút jelenben, az itt és mostban van. Feltűnőek a ház felső szintjén található ablakok, amik szinte szívják magukba a külvilág információit. A háztető színe lila, ami a spirituális szellemre utalhat, ami a produktív művészi működésen kívül még párhuzamba hozható a 11-i születéssel  (tanítvány), a 7-es sorsszámmal, melynek mindig valamilyen formában kapcsolata van a hittel, és a Nyilas napjegynek pedig a Jupiteri erejével.

2000.08.30. (Lány) Szűz, változó, föld Sorsszám: 4

Érzékeny kolerikus (20-55), Szenvedélyes (50-99), Harmonikus vegyes (50-59)

Mind a két rajzot jellemzi az erős, expanzív színhasználat, mely a szenvedélyes érzelemi működés egyik általános megfelelője. A szabadon választott rajz. A közepén elhelyezett alak ruhájának színei is utalnak a szenvedélyes érzelmi működésre, hiszen a “lélek” területén, az érzelmek testi szimbólumán, a törzsön, a pirost színt alkalmazza. Érdekes megfigyelni, hogy a jobb kéznél - az aktív kéznél - mennyivel erőteljesebb a szinezés.

A második rajzon már kicsivel több a feszültség. A ház mérete normális, elhelyezkedése utal a közösség és TE fontosságara, de kissé félelmet keltő, mintha valamiért csak látna de beszélni nem tudna. Két út is található  rajzon,  az egyik út a háztól messze hullámzik. A kerítés elég magas, határozatlan vonalvezetésű, kissé feszült formaképű, változó nyomatékkal. A háttér is sok helyen erőteljes és néhol magas érzelmi feszültségre utal. (Bal feslő sarokban egymásra merőleges, erős nyomatékkal rajzolt határozott vonalak.)

Az egész rajzból árad valami nyugtalanító, és mintha az ÉN felhívná magára a figyelmet, minha a sok pirossal akarna üzenni, hogy figyeljenek rá, mert feszült, és talán félelmei is vannak.

Ebben az esetben is fontos megjegyezni, hogy mennyivel harmonikusabb a szabadon választott rajz formaképe és hangulati benyomása.

2001.01.29. (Lány) Vízöntő, szilárd, levegős Sorsszám: 6

Melankolikus (25-21), Empatikus (31-45), Prod. gondolkodó (57-82)

A rajz készítőjének élénk, vidám színeket használ. Térrendezése harmonikus, és egyensúlyos, térkitöltése teljes. Mindkét kép állított, ez az aktivitásra, és az alkotási kedvet mutatja. Élénk képzeletvilága a témaválasztásban is jelentkezik, mely nem realisztikus: repülő lovacska, és nászukat élő kígyók jelennek meg a rajzon. Az ábrák kidoglozottsága precíz, pontos, gazdagon - néhol talán korához képest, talán túlzott mértékben is - részletezett. Ez párhuzamba állítható egyrészt a produktív gondolkodó aprólékos, mindenre kiterjedő precízségével, másrészt a melankolikus temperamentum fizikai gyengeségét, érzékenységét, sérülékenységét és félelmeit palástoló attidűddel is. Erre utalhat a feltűnően sok ablak, a házhoz szinte hozzásimuló biztonságot adó, összeérő fák, a néhol megjelenő odú és a királylány túlzottan nagy szemei is.  Kiemelendő még, hogy mennyire tartalmilag és elhelyezésében is helyén kezeli az arcetípusokat: A kígyókat a rajz ösztönszférájában, nőként és férfiként a női és férfi oldalnak megfelelően ábrázolja. A ház szellemszférájában pedig itt is megjelenik a kör és a kereszt egyetemes üzenete. Az egyéni és kreatív ábrázolásmód összekapcsolaható a vízöntő eredeti szellemiségével, a 29-i születés 11-es számával és a 6-os sorszám vénuszi minőségével.

13. XIII.A kronobiológiai pszichogenetika rajzban megjelenő jegyeinek összefoglaló táblázata az elemzések alapján
    

Fizikai temperamentum

Mozgáskép, Nyomaték, Vonalvezetés

Közepes szangvinikus, Szangvinikus

folyamatos, gördülékeny, lendületes, folyó, szabad, friss, gondtalan, élénk, oldott, rugalmas, ritmikus, laza, határozott

Érzékeny kolerikus

akadozó, szálkás, vibráló, türelmetlen élénk, kapkodó, nyugtalan, töredezett, bizonytalan, feszültség okozta inzenzitás

Kolerikus

féktelen, gátlástalan, heves, rohanó, nyugtalan, elkalandozó, türelmetlen, lendületes, szabad, szétszórt, szálkás, hegyes, feszült, forma- és színdominancia, feszültség okozta intenzitás, elmosódó kontúrok, mozgáshangsúly

Flegmatikus

meggondolt, ritmikus, higgadt, kimért, oldott, helyhez tapadó, friss, erőteljes, határozatlan, monotónia tűrő, szép kontúrok

Flegmatikus szangvinikus

elővigyázatos, szabályos, szabad, ritmikus, folyamatos, erőteljes, határozott

Melankólikus

lágy, habozó, túl statikus vagy túl dinamikus, tapogatózó, gátlásos, finom, határozatlan, érzékeny, kreatív vagy elővigyázatos

Érzelmi minőség

Formakép - Színvilág - Méretek

Hideg

józan, kopár, szikkadt, hideg, hűvös, differenciált, személytelen, közepes méretek, zárt határvonalak, merev, egyenes, üres, közönyös, szögletes, fakó, tiszta, precíz, megkomponált, feltűnést nem keltő

Szenvedélyes

meleg, nedvdús, banális, vitális, személyes, organikus, színes, elkent, összemosott, burjánzó, sűrű, széthulló, terjeszkedő, feltűnő, éles, időnként zavaros, nyitott, jobb tendencia közepes és nagy méretek, kontrasztos színek, színdominancia

Egoisztikus

előkelő, igényes, megkomponált, önálló, baltendencia, nagy méretek, erőteljes színhasználat, zárt formák, erőteljes nyomaték, gazdag, vitális, mozgalmas, biztos, mozgáshangsúly

Önfeláldozó

feltűnést nem keltő, jobbtendencia, kis és közepes méretek, nyitott formák, pasztell színek, formahangsúly

Szentimentális

előkelő, egyénieskedő, igényes, hűvös, világos, zárt formák, pasztell színek itt-ott feltűnő élénk színhasználat, közepes méretek, szélsőséges formai megjelenítés, néhol különcködő rajzolási stílus

Empatikus

középsíkok prefereálása, nyitott formák, lágyabb, de életteli színek, meleg, vitális, természetes, tiszta, világos, komplementer színek

Szellemi minőség

Formakép - Tartalmai szimbolikus jellemzők

Elrendezés - Térkitöltés

Gyakorlati gondolkodó

stilizáló, szokványos, feltűnést nem keltő, egyszerű

baltendencia, balra irányuló mozgás, valódi, sablonos, meggondolt, beszűkített

Gyakorlati vegyes

kiegyenlített, szokványos

középtendencia

Gyakorlati művészi

- a kevés előfordulás miatt, egyelőre kutatásra vár  -

jobbtendencia, jobbra irányuló mozgás

Harmonikus gondolkodó

megkomponált, stilizáló, differenciált, világos, józan, tiszta, konvencionális

koncentrált, baltendencia, valódi, meggondolt, szabályozott, meghatározott, kötött

Harmonikus vegyes

meditatív, meleg, kiegyenlített

természetes, fesztelen, közép- vagy jobbtendencia, laza, lágy

Produktív gondolkodó

differenciált, megformált, stilizált, precíz, megkomponált, tiszta

baltendencia, balra irányuló mozgás, valódi, meggondolt

Produktív vegyes

differenciált, egyszeri, fantasztikus, gazdag, könnyed, kreatív

ügyes, biztos, nem  valódi, közép- vagy jobbtendencia, laza

Produktív művészi

fantasztikus, egyszeri, könnyed, organikus,   gazdag, könnyed, szabad teljességre törekvő

jobbtendencia, jobbra irányuló mozgás, nem valódi, szabályozatlan, laza, “egy”-séges

14. XIV.Összefoglalás
    

Általánosságban elmondható, hogy nagyon nehéz az embereket bármilyen rendszer szerint “mérni” és elemezni. A kutatás során azonban mégis sok esetben előfordultak a fenti táblázatban megfogalmazott rajzi jegyek, amelyek kiindulópontul szolgálhatnak egy esetleges további, rendszerezettebb és átfogóbb vizsgálatnak, hiszen ez a dolgozat nem annyira a mérés és számszerűsítés, mint inkább az érzések és első benyomások “eszközeit” vette alapul a kutatás elkészítéséhez.

Most felsorolnék egy-két olyan, tényleg nagyszámban jelentkező rajzi jegyet, ami teljes mértékben párhuzamba állítható a kronobiológiai pszichogenetika típusaival. Az első és legfontosabb az irányok tendenciája, amely a bal agyféltekés gondolkodók esetében szinte kivétel nélkül balra irányuló mozgásokat eredményezett és jobb agyféltekés művészi típusok esetében pedig jobb irányúakat. Érdekes módon a vegyes agyféltekés működés is inkább a jobbtendenciát részesítette előnyben. Ide tartozik még a részletezettség és kidolgozottság, ami szintén a szellemi működéssel - és itt-ott a fizikaival - volt összefüggésben. A gondolkodókra - és legszembetűnőbben a produktív gondolkodókra - volt jellemző a transzparencia (átláthatóan ábrázolni) megjelenése, és a finom, pontos, aprólékos részletezés.

A másik fontos és sok esetben észrevehető jegy a színhasználat és az érzelmi működés kapcsolata. A magas érzelmi energiával rendelkező gyerekek nagyon harsány, impulzív színeket használtak, míg az alacsony érzelmi energiával rendelkezők inkább sápadt, pasztell színeket alkalmaztak szívesen. Ami még érdekes az érzelmi működéssel kapcsolatban, az a ház-kerítés-nap-kígyó-fa-út rajzok esetében, a házak nagysága. Általában az “Én hansúlyos” érzelmi energiájú gyerekek nagyobb házat, a “Mi hangsúlyosak” pedig kisebb házakat rajzoltak.

A többi előforduló jellemzőt - vagy sok esetben csak hangulati jegyet  - a fenti táblázatban gyűjtöttem össze. Természetesen ez a táblázat csak egy “mankó”, egy kiindulási pont, de további kutatásokkal és megfigyelésekkel talán egy komplex kapcsolati rendszer alakítható ki a rajzelemzés és a kronobiológia között, mely segítheti minden elemző, gyógyító, pedagógus és szülő “munkáját”.

Remélem, hogy munkám segítségére lesz mindenkinek aki gyermekekkel foglalkozik, és mindenkinek aki maga is szülő.

Hermann Judit, Szigethalom, 2008. június

Források / Irodalomjegyzék

Békefi Mária: Szivárványhíd (2002), TOOL.OS Kft.

Molnár V. József:  A nap arca (2003), Örökség Könyvműhely

Szepes Mária: Pszichografológia (1990), Háttér Lap- és Könyvkiadó

Taraczközi István: Rajztesztek (Internet)

Vass Zoltán: A rajzvizsgálat pszichodiagnosztikai alapjai (2006), Flaccus Kiadó

Vass Zoltán: A térélmény szerepe a mozgás- és táncterápiában (Internet)

Vékony Görgyi - Zádor Erzsébet: Írásbiológia (2004), Grafológiai Intézet Kft.

Zsazskov Arthur: Extrapszichológia jegyzetek